Szerintem! Szerinted? | Vélemény vs. trollkodás, megalázás

Orbán Szilvi | augusztus 18, 2017

Ez egy teljesen spontán és ide-oda csapongó bejegyzés lesz, de annyi minden járt a fejemben egy bizonyos témával kapcsolatban, hogy muszáj volt kiírnom magamból. Ez az első ilyen típusú bejegyzés a blogon, ha szeretnétek még, írhattok ötleteket, hogy mivel kapcsolatban mondhatnám el a véleményemet, mire vagytok kíváncsiak ;)

A téma, ami úgymond megihletett, az Móni (Móni szépségvilága) visszavonulása a YouTube világából. Ez még önmagában nem egy nagy dolog (bocsi a rajongóktól, bár nem hiszem, hogy ők olvasnák a blogot), vloggerek jönnek, mennek, van akiket sajnálunk és van, akinek örülünk, mert már korábban is megtehette volna.
Az viszont, hogy erről a 444 még cikket is írt, az már más kérdés. Nem leszek álszent, elolvastam ezt a cikket, a pletykára éhes énem kíváncsi volt, hogy egy ilyen oldal, mint a 444 mit gondol erről. A cikk egy picit szarkasztikus, de kétségkívül sokmindenben igaza van. A Facebookon a kommentelők közül sokan túlzásnak érezték a cikket, szerintük lejáratta a cikk írója Mónit, sőt akadt, aki megalázásnak érezte. Én nem gondolom, hogy ennek a dolognak ekkora hírértéke lenne, nála sokkal jobbak hagyták már abba, és szerintem semmi sértő nem volt a cikkben, néhány kommentelő "véleményével" ellentétben, na ott aztán páran átestek a ló túloldalára.

A problémám a vélemény kinyilvánításáról elég összetett. Egyetértek azzal, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy elmondja a véleményét valamivel kapcsolatban, egészen addig, amíg azt normális keretek között teszi. Sokszor azonban ez egybemosódik a nyilvános alázással, trollkodással. Azok, akikről ezek a vélemények, trollkodások szólnak nehezményezik, hogy névtelenül, egy álarc mögé bújva mondanak róluk negatív kritikát, sokszor mondják, hogy könnyű úgy szidni, alázni valakit, hogy mellé nem vállalja fel a nevét és arcát az illető. Én is ezen a véleményen voltam, még a kezdetekkor. De mára már úgy gondolom, hogy akkor sem tudnék ezekkel a negatív kritikákkal mit kezdeni, ha látom az ember nevét és a képét, hiszen nem ismerem, nem találkoztam még vele, nem tudom, milyen érzelmi állapotban írta, így nem veszem magamra, legyen akármennyire is bántó, amit mond. Egy olyan ember véleménye sokkal többet számít, akit szeretek, akiben megbízok és aki már letett a témával kapcsolatban valamit az asztalra. Persze, ha valakinek építő jellegű kritikája van, ami kizárólag a bloggal kapcsolatos - és tud javaslatokat tenni, amiknek a segítségével fejlődhetek -, azt meghallgatom, fontolóra veszem és ha kell, megvalósítom.
Azonban néha az emberek nem tudják kordában tartani az érzelmeiket, mindenáron rá akarják erőszakolni a véleményüket a másikra, szentül hiszik, hogy csakis úgy jó, ahogyan ŐK gondolják, csakis ŐK látják helyesen a dolgokat. Kitör belőlük az állat, az összes frusztrációjukat a másikra zúdítják, a lehető legkisebb dologba is belekötnek, néha már nem is a témához szólnak hozzá, hanem azzal vannak elfoglalva, hogy az illető kancsal vagy furán beszél. 

A másik dolog, ami zavar a vélemény nyilvánítással kapcsolatban az az, amikor valaki azzal takarózik, hogy ő egy őszinte ember, és egy "barátságban" őszintének kell lenni. Ez rendben is van, ezzel egyet is értek. DE! Amikor több ember füle hallatára sértő (bár aki mondta, nem gondolta annak) megjegyzést tesz valaki az úgymond barátjára, úgy, hogy az is hallja, az nálam már egyáltalán nem okés. Számomra ez már a megalázás kategóriájába tartozik. Ha tényleg a barátjának tartja magát, akkor hívja félre, mondja el négyszemközt, nem kell közönség ahhoz, hogy bebizonyítsa, ő mennyire egy őszinte ember, pláne ha valakinek a testsúlya a téma, ez egy nőnél mindig ingoványos talajnak számít... Soha nem lehet tudni, hogy az, akinek mondjuk milyen lelkiállapotban van, nem lehet kiszámítani, hogy hogyan fog reagálni. Lehet, hogy viccként fogja fel, de lehet, hogy egy tüske lesz a szívében, amiről bár megpróbál nem tudomást venni, de attól az még ott lesz. 

Ti mit gondoltok erről? Lassan tényleg elmosódik a határ vélemény és trollkodás között?

6 megjegyzés:

  1. Ez nagyon nehéz kérdés. Szerintem nagyon fel kell tenni azt a kérdést mavunknak, hogy számít-e véleményem azzal a témával kapcsolatban? Ha számít, akkor mi az a csatorna,ahol és ahogy ezt ki tudom megfelelően fejteni, kifejezni magam: szóban vagy írásban? Kettesben vagy nyilvánosan? Általánosítással vagy személyeskedéssel? Addig, amíg saját jó ismerősök is kepesek engem félreérteni, pedig én megrágom a mondandómat? Vélemény vagy kritika? Szóval számít - e valamit nekem, ha elmondom, ér-e bármi számottevőt vagy nem? Mert ezek fontosak. J, és aludjak rá néhányat? Kompetens vagyok? Sok mérlegelni való. Így lettem extrovertaltbol intro....
    ;-) :-D
    S még annyi, hogy én nem értek azzal egyet, ha ezeken a területeken bejelenti a befejezést. Egyszerűen abbahagyja. Észrevenné minden követő.
    Legalábbis én nem csamcsogok a miérteken, ha egyszercsak nincs.

    (szerintem még sosem írtam hozzád, a blogba. ;-))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jó kérdéseket tettél fel, ha sokan feltennék magukban ezeket (vagy legalábbis egy részüket) mielőtt kommentelnének valahová, több értelmes és kevesebb gyűlölködő vélemény és hozzászólás születne :)

      Ha valaha abbahagynám a blogolást, biztos én is írnék egy utolsó bejegyzést, úgy érzem, tartozok ennyivel az olvasóknak, plusz ez segítene magamban végleg lezárni ezt az időszakot. Amikor megszűnt a VKP, természetes volt, hogy írok róla posztot, egyszerűen furdalt a lelkiismeret, hogy se szó, se beszéd, egyszer csak abbamaradtak az emailek, nem voltak VKP-s posztok sem. Szerintem ennyi jár minden olvasónak (nézőnek), valamint ezzel megelőzzük a sorozatos kérdéseket, a kínos beszélgetéseket, némely olvasó/néző elég erőszakos tud ám lenni :D

      Törlés
    2. Ki ahogy szeretné. :-D
      Én nem szeretek magyarázkodni, nekem az lenne az egyszerűbb. Egyszercsak vége. Úgyis lennének, lesznek vannak jelek.
      De igazából ez most nem is téma itt.

      Törlés
  2. Én a 444-es poszttal kapcsolatban azt gondolom, hogy alapvetően értékelhetetlen volt, hírértéke nulla, és csak azért jött létre, hogy az újságíró csaj leírhassa, hogy mit nem szeretett Móniban. Egyébként egyetértek veled :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, és még azt tenném hozzá, hogy manapság bloggerek meg videósok esetében is divat az őszinteség mögé bújni úgy, hogy valójában megmondóemberkedésről és dolgok egyszerű ócsárolásáról van szó, de hát nekik szabad, ők "őszinték". Ettől hányni tudnék, pláne, amikor még az egekig magasztalják is őket. Lehet, hogy a szabad véleménynyilvánítás világában élünk, de ettől még nem muszáj mindenhez hozzászólni valamit, vagy mindenről véleményt mondani. Néha jobb, ha szimplán csendben marad az ember, és megtartja magának.

      Törlés
    2. Igen, ezt én is így gondolom. De még viccesebb és egyben felháborítóbb tud lenni, amikor szinte ugyanazokat mondja el ő is, mint ezt előtte még páran, max. néhol más szavakat használ. Semmi egyéni vélemény, csak ugyanazt hajtja, mint a többi...

      Törlés