Albérletből OTTHON I. | A mi történetünk

Orbán Szilvi | július 06, 2017

Egyszer egy bejegyzésben megemlítettem, hogy végre lakástulajdnosok lettünk. Az az igazság, hogy még mindig alig hiszem el, hogy az a hely, ahol eddig "albérletben" laktunk, mára már a saját (na jó, nem teljesen, ebbe a banknak is van némi beleszólása :D) otthonunk. Ennek a bejegyzésnek valószínűleg semmi értelme nincs, de nekem nagyon jól esett kiírnom magamból :)

Egy aggódással, idegeskedéssel, és persze jó sok sírással (természetesen csak az én részemről, mert én egy szentimentális hülye vagyok) teli időszakon vagyunk túl, ami végre lezárult, s hatalmas megkönnyebbüléssel tölt el. Mindig is a fejünk felett lebegett, hogy költöznünk kell, hiszen a tulajnak - hiába volt Ő rokona - bármikor szüksége lehetett a lakásra vagy annak az árára. Először 2 évvel ezelőtt került szóba a lakás eladása, hiszen ők is szerettek volna egy nagyobb (és saját) lakásba költözni, így bejelentették, hogy vagy vegyük meg a lakást, vagy pedig keressünk egy másik albérletet, mert itt nem maradhatunk. Akkor egy világ omlott össze bennem, mert bár mindig is a levegőben volt, mégis akkor és ott letaglózva éreztem magam. Aki volt már ilyen vagy ehhez hasonló helyzetben, szerintem tudja, hogy milyen érzés... 

Akkoriban csak Ő volt a kenyérkereső, így a lakásvásárlás lehetősége nem jöhetett szóba és onnantól kezdve egy egyre csak növekvő fekete felleg telepedett rám. Sokáig csak járkáltam a lakásban, mint egy alvajáró, valahányszor kinéztem az ablakon, elbőgtem magam, hogy azt a környéket, amit annyira megszoktam és megszerettem el kell hagyni. 

Kutyával egyáltalán nem olyan egyszerű albérletet találni, a tulajdonosok sokszor teljesen elzárkóznak még a gondolatától is, hogy egy (vagy több) négylábú tegye be a lakásába a lábát. Mert zajosak (ahogy néhány ember is), mert büdösek (ahogy néhány ember is), mert bepisilnek/besz@rnak (ahogy néhány ember is), meg hullik a szőrük (ahogy az embernek is hullik a haja...). Az önjelölt állatvédők most tartsák magukban a véleményüket, hogy mennyire jó lakásban kutyát tartani, ez egy örökös meddő vita panelos és kertes házas kutyatartók között, maradjunk annyiban, hogy mindkettőnek  megvannak az előnyei és hátrányai, ez a bejegyzés, most nem arról szól ;) 
Az viszont szóba sem jöhetett, hogy elajándékozzam, beadjam menhelyre, de még az sem, hogy hazavigyem anyáékhoz. Mert bár tudom, hogy nagyon jó sora lenne náluk, de a szívem szakadna meg, hogy ott kell hagynom... 

Mindezek tudatában már a gyomrom is összerándult, ha szóba került a lakás kérdése, az albérlet keresés, az agyam teljesen ignorálta ezt a témát, egyszerűen nem voltam hajlandó hirdetéseket böngészni, ha megláttam egyet a Facebookon, azonnal elgörgettem onnan. Ilyenkor persze ez a legrosszabb, amit tehet az ember, hiszen így soha nem lép egyről a kettőre és a végén tényleg a híd alatt köt ki, könnyen kicsúszhat a lába alól a talaj, szóval Ti ne csináljátok! :D 
Végül elcsendesedett ez a dolog, hirtelen nem lett fontos a tulajnak, hogy eladja a lakást, mi pedig szépen lassan el is felejtettük. 

Aztán idén márciusban ismét előjött a téma, de akkor már konkrét ultimátumot kaptunk, mégpedig ha május 1-ig nem találunk ki valamit (vagy megvesszük vagy megyünk albérletbe), akkor meghirdetik a lakást. Persze ismét jött a gyomorgörcs, az idegeskedés, de most egy kicsit optimistábban álltunk a dologhoz, hiszen már én is dolgozok, két fizetéssel már bízhattunk abban, hogy jutunk valamire (az albérlet csakis B tervként jöhetett szóba). De mivel teljesen sötétben tapogatóztunk, elmentünk egy pénzügyi és hiteltanácsadóhoz - a kontaktot Ő húga adta és borzasztóan hálásak vagyunk neki -, hogy kikérjük a véleményét. Nem tudom leírni azt az érzést, ami akkor dúlt bennem, miközben ballagtunk az iroda felé, arra várva, hogy kimondja az "ítéletet". Ő természetesen most is halálosan nyugodt volt, ellentétben velem, engem már a sírás kerülgetett :D Amikor a tanácsadó türelmesen végighallgatott bennünket, felvázolta a helyzetet a dolgok ismeretében, és bejelentette, hogy sima ügy a lakásvársárlás, mintha egy hatalmas kőszikla esett volna le a mellkasomról, és ismét a sírás kerülgetett, de immáron már az örömtől. 

Az emberi elme csodálatos, ugyanis egy csapásra a fekete fellegből egy szivárványos, vattapamacsos, napsugaras égbolt lett, ahol az egyik felhőn ott csücsült a lakás, felette pedig a CÉL, mint OTTHON felirat lebegett... Madarat lehetett velem fogatni és még az sem érdekelt, hogy mindehhez hitelt kell felvenni....

Folytatása következik ;) 

(A kép csak illusztráció, de szívesen laknék egy ilyen helyen :))

12 megjegyzés:

  1. Én jelenleg 22 éves fejjel egyedül a lakás esetében gondolkodnék el azon, hogy hitelt vegyek fel, mert bár anyáék is több, mint 10 évig törlesztették, mostmár a mienk a lakás, és valahogy nekem mindig is pénzkidobásnak tűnt az, hogy minden hónapban kifizessem a bérlés árát, holott azt a pénzt fordíthatnám a törlesztőrészletekre is. Nyilván sok esetben ez nem megoldható, de mivel pár év múlva nálam is aktuális lesz a különköltözés, -
    - bár valószínűleg egyedül fogom megtenni, mivel nincs senki, akivel összeköltözhetnék -, már sokszor van szó anyáékkal arról, hogy mi lenne a legjobb. Örülök, hogy mostmár tietek a lakás, az tuti, hogy biztosabb ez így, mint mindig azon parázni, hogy mikor dönt így meg úgy a főbérlő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. naigen, ez lenne a legjobb, én is inkább fizetném ugyanazt az összeget a hitelbe, mint albérleti díjra (és izgulnék, hogy mikor kell lépnem az adobb albérletből), de az indulótőkét előteremteni is idő :(

      Törlés
    2. Igen, pont így gondolkodtunk mi is, miért egy főbérlőnek fizessek albérletet, ahonnan ki tudja, mikor kell elmennünk, ha egyszer fizethetek törlesztőt is, de a saját lakásunkra. Osztottunk, szoroztunk és kb. ugyanannyira jöttek ki a költségek, mintha albérletben laknánk. A folytatásban egyébként lesz szó majd, hogy mi hogyan oldottuk meg a kezdőtőkét :)
      Egyedül belevágni nyílván nehezebb, hiszen kevesebb pénzről beszélünk ebben az esetben, de ki tudja, lehet mire odakerülsz, bekopog a nagy szerelem ;)

      Törlés
    3. Hát majd maximum eszem száraz kenyeret, jelenleg már így vagyok vele :D

      Törlés
  2. Gratulálok, csodás érzés lehet! :) Sokszor jönnek azzal, hogy felesleges lakást venni, mert bezzeg nyugaton mindenki albérletezik, meg mennyivel könnyebb lépni, ha az embert nem köti gúzsba ingatlan, csak éppen azt nem teszik hozzá, hogy itthon nincsen megfelelő kultúrája az albérletkiadásnak, mert egyik napról a másikra elküldhetnek, nem engednek bejelentkezni vagy éppen nem vihetsz magaddal állatot (amit nem is értek, mert pl. egy kisgyerek szerintem százszor inkább amortizálja a lakást, mint egy kutya vagy macska vagy nyúl vagy akármilyen állat), a mindenbe beleszóló tulajokról nem is beszélve. Ráadásul horror árak vannak, úgyhogy abszolút egyetértek Kamillával, ha már kifizeti az ember a pénzt, akkor fizesse magának :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük, valóban csodás érzés :) nyugaton egy kicsit másabb a morál, mint itthon, mind a főbérlők, mind pedig az albérlőkkel kapcsolatban, itthon minden arról szól, hogy minél több pénzt húzzunk le arról, aki rászorul. Hihetetlen, hogy milyen albérlet árak vannak, a lakásárakról pedig ne is beszéljünk. Ha én kiadnám albérletbe a lakást, szerződésbe foglalnám, hogy állat jöhet, de az esetleges károkat a bérlő köteles megtéríteni.

      Törlés
  3. Gratulálok Szilvi! Ez hatalmas boldogság és egyben megkönnyebbülés is lehet! ;) Sok-sok örömöt, boldogságot nektek régi-új otthonotokban! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönjük, még mindig megkönnyezem, ha rágondolok... őőőő azaz minden nap :D Nagyon sok a munka és sok-sok pénzbe, időbe kerül, míg olyan lesz, amilyennek szeretnénk, de legalább már van egy célunk vele, amiért érdemes dolgozni :)

      Törlés
  4. Én is nagyon rá vagyok pörögve, hogy vegyünk lakást, mert nagyon rossz ez a bizonytalanság. Előzőleg 1 év után eladták a lakást fölülünk, és egy sokkal kisebbe tudtunk csak költözni. Itt mostmár van egy nyuszink is, ami tényleg kizáró ok kb. mindenhol, és egyre drágábbak is az árak. Én teljesen a saját otthon mellett vagyok, mert az embernek kell a biztonságérzet ebben is.
    Gratulálok hozzá, hogy nektek már sikerült. További sok boldogságot, és jó otthon szépítgetést kívánok:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig olyan cuki egy nyuszi, nem is értem, hogy lehet kizáró ok :/ Köszönjük és sok szerencsét a saját otthonhoz, remélem neked is összejön ;)

      Törlés